Nagy kíváncsisággal készültünk a Verkli fesztiválra, hisz a történelmi ismereteink alapján annyit bizonyossággal tudtunk, hogy a XVIII. században használt kintornák /verklik/, és a kerékpár történelem Velocipédjei egy és ugyanazon korszak szülöttei.
Erről személyesen is sikerült meggyőződnünk, sőt egy kis betekintést is kaptunk Verkli történelemből:
A verkli vagy kintorna, mechanikus hangszerek, a szerkezet oldalán lévő kar segítségével táplálják a fújtatókat, illetve működtetnek egy kis fém szögecskékkel ellátott hengert /verkli/ vagy lyukszalagot /kintorna/. A síppal működő zenegépeket sípládának hívták /Dreholger/. A legegyszerűbb néhány sípos madárorgonáktól, a templomi zenészt helyettesítő automatákon keresztül akár szekér nagyságú, dobokat, cintányérokat, húrokat is megszólaltató zenegépig számtalan fajtáját ismerjük.
A Verklik tetején mindig egy kis élő majom ült, társként, így „monkey organ”-nek azaz majom orgonának is nevezték a sípládát. A kintorna a hangrögzítésre alkalmas fonográf elterjedéséig /1910-es évek/ igen fontos szerepet játszott a köznapi emberek zenekultúrájában.
Hát ezeknek a hangszereknek a működésébe sikerült bepillantást nyernünk, valamint szem- és fültanúi lehettünk, egy Magyarországi rekordkísérletnek, ahol végül is 48 verklis egyidejű muzsikájával élhettük át a verklis „életérzést ”
A Pampetrics borkereskedés jóvoltából, pedig friss spiccerek, és leheletvékony serrano sonka ízlelésével, vegyítettük a muzsika, a gasztronómia és természetesen a Velocipédista örömöket
„A fenti sorokat csak azzal tudnám kiegészíteni, hogy ezek a jókedvvel teli beszámolók a programokról nem mindig telnek ilyen pozitívan. Sokak szerint egy ilyen kaliberű rendezvény csupa vidámság, jó hangulat, mulatozás, azonban sokan nem tudják, hogy a Kanizsai Oldtimer Kerékpáros Szövetség tagjait egy ilyen fesztivál milyen embertelen megpróbáltatások elé állítja. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi képen látható úriember kálváriája az előtte látható itallal.
A szerkesztő”
