Október első hétvégéjén újra felpezsdült az élet Villányban, hisz ekkor került megrendezésre a hagyományos vörösbor fesztivál. Ez a hétvége a megmértetés hétvégéje is, hisz ekkor már megkóstolható a friss ropogós idei rozé, igaz csak pár borászat tud elkészülni ezzel az újkori, egy kicsit divattá vált nedűvel. A Günzer, Lelovits, Mokos, Maczkó pincészetek mindig erre az alkalomra időzítik az új rozé bemutatását.
A fesztivál egyik meghatározó eseménye a szüreti felvonulás, amelyre természetesen a KOKSZ is meghívást kapott. A felvonulókat (gyalogosokat) a polgármesteri köszöntőre invitálták a nagyszínpadhoz, míg a lovasokat, lovaskocsisokat, és a KOKSZ-ot a szomszéd község, Villánykövesd hívta át, vendégfogadó asztal terítékéhez, amihez a muzsikát a PTE Brass Band szolgáltatta. A Villánykövesdi átruccanásunkat természetesen a három szinten egymásra épülő, és 57 egymáshoz szorosan tapadó pincesoron fejeztük be, ahonnan gyönyörű kilátás fogadott bennünket, és a Blum pincészet teraszán sütkéreztünk a lemenő napsütésben.
Mintha egy panorámás vadászlesen ülnénk, árnyékban villódzó Fekete-hegy, időtlen béke, házi rétes, egy (lehet, hogy több?) pohárka kadarka. Egy kicsit meglassult az élet. Józsi barátom szavával élve: „Itt nem fáj az élet”.
A pincesort elhagyva visszakerekeztünk Villányba, ahol elvegyültünk a ” borissza ” tömegben, és átadtuk magunkat Ámornak, (lehet, hogy Mámornak?) hogy kit így, kit úgy találjon el Cupido nyila.
