Skofja Loka városka, mára minden turista számára egy kihagyhatatlan, mondhatnánk kötelező látnivalója Szlovéniának. A Triglav Nemzeti Parkban található Bled, Vintgar szurdok, Bohinj, Savica vízesés felé menet, az útközben található kis város, megtartotta középkori hangulatát, mintha visszaröppentünk volna az időben a régi házak, szűk sikátorok között kóborolva. A Sora folyó szinte körbeöleli az óvárost, ahová a folyón átívelő hidakon keresztül tudunk bejutni, köztük Közép Európa legrégebbi kőhídján a 600 éves kapucinus hídon keresztül. Az óváros fölé magasodó várat / püspöki palota / a 13.-ik században emelték, parkjában skanzen működik.
A 20 éves jubileumát ünneplő Drustvo Rovtarji Smucanje in Kolesarjene / Rovtarji Történelmi kerékpárosok baráti társasága / a 11.-ik Történelmi kerékpáros felvonulását szervezte meg a városban, és a környéket érintő falvakban.
A vendéglátók több frissítő pontot beiktatva 24 km-es túrát szerveztek, bemutatva a helyi kultúrát, gasztronómiát, és azt a hegyekkel körülvett ” nyugalmat ” ahol egy picit megállt az idő, elfelejtve az ember gondját-baját.
A KOKSZ 12 fővel érkezett az eseményre, melynek különleges aktualitást adott, hogy a februárban bemutatott Eagle Roadstar Safety Velocipéd / fordított kerekű, biztonsági Velocipéd / először vett részt ilyen nagy túrán. Ezt több hónapos gyakorlás, kísérletezés előzte meg, Latyak / Valkai László / egypárszor megizzadt, míg biztonságosan fel és le tudott szállni a nyeregből. Ez azért érdekes, mert az állandóan mozgó pedálra kell fellépni futás közben, ami felviszi a ” Velocipédistát ” a nyeregbe. Míg leszállásnál mintha kirántanánk magunk alól a velocipédet, úgy dobbantunk le az aszfaltra. Sikerült megúszni a túrát egy eséssel, de szerencsére komolyabb baleset nem lett belőle, köszönhetően a sok gyakorlásnak. A túra végeztével, a késői ebéd elfogyasztása után „belevetettük” magunkat a városka feltérképezésébe, egyik hídon be, másik hídon ki, legyalogoltunk a folyóhoz és természetesen egy kicsit átadtuk magunkat a kulinarítás gyönyöreinek is. / magyarán szólva megittunk pár
gyógysör levét is / A szállásunk a hegyek ölelésében lévő Crnagrob település panziójában várt ránk, ahol az aznapi kora reggeli kelést követően hamar álomba merültünk. Másnap a reggeli után Bled felé vettük az irányt, hisz ezt a napot Bled és a környék
Látnivalóinak szenteltük. A gyalogösvényen felkapaszkodtunk a várba, ahol meglepetésként egy reneszánsz fesztivál kellős közepébe cseppentünk. Énekmondók, bajvívók, táncosok, vártak bennünket, de hát, mint minden fesztivál magyarok nélkül nem fesztivál, így a Hollóének Hungarica együttes bemutatkozását nagy ovációval fogadtuk.
A várból lélegzetelállító kilátás nyílt a környékre, a Bledi tóra, a tó közepén lévő kis szigetre, és tavat körül ölelő hegyekre. Majd, – sportemberek lévén -, kipróbáltuk a Bledi bob pályát, a bátrabbak leugrottak a Bag Jump toronyból, majd megkóstoltuk a híres Bledi kremsnitát azaz a Bledi krémest. Élményekkel feltöltődve, hagytuk el a hegyekkel körül ölelt Bledet a kora esti órákban, és utunkat már csak a szintén kötelező megállóként beiktatott Trojanai fánk megkóstolása szakította meg.
Újra sikerült ” megállni”, igaz csak 2 napra, ebben a rohanó, száguldozó, stresszes világunkba, hogy újra feltöltődjünk, és hogy újra belevethessük magunkat a hétköznapi munka verejtékező világába.
Legközelebb Ti is tartsatok Velünk ebbe az időutazásba!
