Cegléd legnagyobb múltú rendezvénye a Kossuth Toborzó Ünnepély, mely Kossuth Lajos Cegléden elmondott toborzó beszédének állít emléket. A hagyományőrző rendezvény 23. alkalommal került megszervezésre mely idén
ünnepelte 170 éves jubileumát. . A két fő helyszín idén is a Kossuth tér és az Eötvös tér volt, mindkét helyen színpaddal, fellépőkkel, hagyományőrző programokkal és kirakodóvásárral. Pénteken délelőtt ismét felcsendült a Szabadság tér és a Kossuth tér sarkán a kisiskolások éneke, akik a toborzó beszéd eredeti helyszínén, a Kossuth táblánál emlékeztek a jeles alkalomra.
A fesztivál állandó eleme a hagyományos felvonulás, mely a második napon, szombaton vonult végig a Rákóczi úton a Kossuth térig, amelyet a korábbi évekhez hasonlóan számos hagyományőrző katonai csoport, fúvószenekar, táncegyüttes és lovas huszár, reformkori öltözetű hölgyek és urak, illetve a KOKSZ csapata alakított hömpölygő színes folyammá. Miután a felvonulás beérkezett a Kossuth térre, ismét elhangzott a Kossuth beszéd, amely próbálta visszaidézni azt a „gyújtó hatású ” beszédet melyet, Kossuth Lajos 1848 őszén , országjáró körútja első állomásán mondott , hogy fegyverbe hívja az országot.
Toborzó körútján Kossuth Cegléden is több ezer embert nyert meg a szabadságharcnak
Jellasics horvát bán, császári altábornagy a bécsi kamarilla támogatását élvezve nyíltan szembehelyezkedett a Batthyány-kormánnyal, és 1848. szeptember 11-én 35.000 főnyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar forradalmat fegyveres erővel leverje. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs többé békés megoldás; a magyar felelős kormány vagy veszni hagyja forradalmi vívmányait s megadja magát, vagy vállalja az önvédelmi harcot. A képviselőház az utóbbi mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását, s az általános népfölkelés megszervezését.
Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok és Nagykőrös voltak az első állomások.
Az 1848. szeptember 24-én Cegléden elhangzott beszéd nem maradt fent eredeti formájában. Az alább olvasható szöveg egy rekonstruált változat, amelyet 2002-ben, Kossuth születésének 200. évfordulóján készítettek az egyik ceglédi általános iskola diákjai.
„Ceglédnek népe, nemzetem büszkesége!
Kérni jöttem tőletek, midőn lelkes soraitokat szemlélem, szűnik bensőmben a kétség, nem marad védtelen szegény árva hazánk. Tudjátok mindannyian, minő cél vezérelt bennünket, midőn ide egybehívtunk benneteket, mégis kimondom.
Álnok hitszegők el akarják venni tőlünk az áprilisban kivívott szabadságunkat, s mindazokat a jogokat, amelyeket maga őfelsége, a császár biztosított számunkra.
Jellasich hordái császári zászlók alatt a szent magyar földet rabolják, fosztogatják. Szőlőink híres borát idegenek prédálják fel.
Veszélyben a haza! Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk. A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket? Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá? A válasz: NEM!
Én esküszöm az igazságos Istenre, hogy hazánk szabadságából elrabolni egy hajszálnyit nem engedek!
Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, szent királyaink véres kardot hordattak körül az országban. Én zászlót ragadék kezembe, és e zászló alá hívom e város polgárait.
Honfitársaim! Cegléd polgárai! A nemzet sorsa a ti kezetekben van. Testvérek vagyunk mindnyájan. Választanunk kell a szabadság és szolgaság között. Gondoljunk őseinkre, kik a szabadságot választották! Ragadjunk mi is fegyvert hazánk oltalmára! Fordítsuk fegyvereinket az árulók, a hitszegők ellen!
Fegyverbe szólítom e város lakóit. Hozzunk áldozatot a haza szent oltárán!
Ha magyar vér folyik, folyjon a szabadságért, ne idegen célokért és ne idegen földön!
Most, hogy titeket látlak, tudom, hogy oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.
Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadság szeretete!
Fegyverbe hát! Győzni fogunk!”
Kossuth így foglalta össze élményeit feleségének a toborzó körút első napjáról:
„Nagykőrös, 1848. szeptember 24.
Kedves lelkem, angyalom!
Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.
E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminációval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.
Reménylem, a Tiszáig vagy tizenöt-húszezer embert összeszedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre.
Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.
Ne félj, angyalom – megáld az Isten. De azon egyet tedd meg – irántami szeretetedre kényszerítelek – nyugodalmamért, hogy távozz Pestről a mondott helyre, mert a gaz ellenség képes volna családomat kezesül lefoglalni működésem elzsibbasztására.
Az Isten áldása rajtad s kedves gyermekeimen. Híved halálig.”
A Városháza Dísztermében az Ünnepi dísztestületi ülésen átadták az idei év Cegléd Város Díszpolgára díjat, majd a Kossuth nevét viselő intézmények megkoszorúzták a Szabadság téri Kossuth szobrot. Az Eötvös téren, a délután folyamán újra felidézték a ’48-as katonai táborok hangulatát, volt ágyúszó, puskagolyóöntés és tábori kovácsműhely is. A Kossuth-szakáll mustrára pedig szép számú ” Kossuth Lajos ” érkezett, ahová szívesen várták az állszakállt öltő kisfiúkat is.
Nagyon érdekes fesztiválon vagyunk túl, ahol megismertünk egy gyönyörű Ceglédet, ahol találkoztunk új ismerősökkel, leendő barátokkal, és egy lelkes város legnagyobb fesztiváljának a részesévé válhattunk.
Köszönjük Cegléd!
A KOKSZ legyen veletek
A képeket köszönjük Kriczki Norbertnek – http://www.knphoto.hu
